Lélek-emelő

fShare

Tweet

"A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával."

Gárdonyi Géza

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Hogy miért vagyok néha boldogtalan? Mi a hibám? Az eredendő hibám? Hogy túlságosan szeretem az életet. (...) Kiélvezni minden pillanatot, felsikoltani az örömtől, ha a meleg tengervízben egy tarajos hullám végigborzol. Vagy egy elvadult kert, vagy a magasra nőtt fű láttán, mintha csoda volna. Áhítatos mozdulatlanságba merülni, lélegzet-visszafojtva, mikor a madarak énekelni kezdenek. Hallgatni a csicsergésüket, áhítatosan, mint akár Mozartot. (...) Szeretni, szeretni, bolondulásig szeretni a hajnalhasadást; lágy szavakat suttogni az alkonynak, gondolatban megsimogatni gigászi kezekkel a tenger fémes felszínét vihar előtt. És inni az esőt... Meztelenül, kitárt karral, lehunyt szemmel és nyitott ajakkal átadni magadat a trópusi szigetek meleg esőjének. Úgy szeretem az életet, hogy az emberek elrémülnek tőle, s a halálukra gondolnak. Annyira átéreztetem velük, milyen becses az élet, hogy a halálnak még a puszta gondolata is merénylet lesz, szentségtörés, menekülésre késztető rém. Lelki vérfürdő.

Christine Arnothy

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.

fShare

Tweet

Bővebben: John Donne: Elégia a vetkőzésről

fShare

Tweet

"Tudod, hogy rajtad múlik minden? Igen, az is, hogyan élsz! Ne hagyd, hogy az élet csak úgy elmúljon feletted! Ne azért élj, hogy másoknak megfelelj! Ne azért, mert ez így szokás, így kell a társadalomban élni. Néha törj ki! Csinálj olyat, ami egy kicsit más, ami nem megszokott! Ne azért élj, hogy létezz! Azért létezz, hogy élj! Óriási a különbség a kettő között! Mi volna, ha néha magaddal is törődnél? Néha gondolj Önmagadra is és csináld azt, ami neked jó! Ettől a világ még nem fog összedőlni körülötted! Most kell boldognak lenni, mert lehet, hogy holnap már késő. Az élet szép, de csak akkor, ha éljük!"

fShare

Tweet

fShare

Tweet

"Aki szeret, az nincs többé egyedül mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek, és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire."

fShare

Tweet